Üres szobák, szívem lassan megdermed.
Annyira kegyetlen az éjjel, hiába iszom le magam.
Még sosem aludtam át 7 éjjelt és nappalt,
De ő annyira kegyetlenül hagyott itt,
Azóta csak iszom minden éjszaka.
Mindig többre és többre vágyunk, mint amink van.
Saját ellenségeink vagyunk.
Mindig többre és többre vágyunk, mint amink van.
Saját ellenségeink vagyunk.
Hogyan szerethettem beléd?
Hogy lehetnék nyugodt, ha nem vagy itt?
Bal kezem vigasztalja jobb kezem,
De hiába, hiába.
Nem vagyok dühös, s te nem vagy idegen.
Sosem mondtad, hogy "Tökéletes vagyok."
Jól van, hibáztunk, de legalább tudatában vagyunk.
Mindig többre és többre vágyunk, mint amink van.
Saját ellenségeink vagyunk.
Mindig többre és többre vágyunk, mint amink van.
Saját ellenségeink vagyunk.
Hogyan szerethettem beléd?
Hogy lehetnék nyugodt, ha nem vagy itt?
Bal kezem vigasztalja jobb kezem, de hiába, hiába.
Hogyan szerethettem beléd?
Hogy lehetnék nyugodt, ha nem vagy itt?
Bal kezem vigasztalja jobb kezem,
De hiába, hiába.
Minden hiába, hiába.
Hogyan szerethettem beléd?
Hogy lehetnék nyugodt, ha nem vagy itt?
Bal kezem vigasztalja jobb kezem,
De hiába, hiába.
Minden hiába, hiába.