Ő kék bársonyt viselt
Kékebbet, mint amilyen bársonyos az éjszaka volt
Puhábbat, mint amilyen szatén volt a fény
A csillagokból
Ő kék bársonyt viselt
Kékebbet, mint amilyen bársonyosak voltak a szemei
Melegebbet, mint a május gyöngéd sóhajai
A szerelem a miénk volt
A mi szerelmünket szorosan tartottam
Olyan volt, mint a mámor növekedése
Mint egy láng, fényesen égő
De amikor ő elment, elment a ragyogása a
Kék bársonynak
De a szívemben örökké ott lesz
Értékes és meleg, egy emlék
Éveken át
És én még mindig látom a kék bársonyt
A könnyeimen keresztül