A kék szemek csak mosolyognak a világra,
Tele álmokkal és elragadtatással.
Túl hamar látták, hogy a nő kezei le vannak láncolva, megfosztva
Így a szabadságtól.
Mindig ugyanaz a félelem, nincs kiút,
Nem tuodm széttörni,
Többé már nem tudom elviselni.
Belül éget,
Elvesztettem minden könnyem, nem tudok sírni.
Nincs ok, nincs értelem,
Csak gyűlölet.
Nem számít, milyen keményen próbálom,
Félsz a benn rejtőző fenevadtól.
Az egyre csak nő, csak várakozik,
Csak bántani akar téged.
Ezt a szívet már bántotta a fény, és
Látom világodat, hogy próbál megtagadni minket.
Most minden, mit szeretek, meghalt, vagy darabokra tört.
Mindig ugyanaz a félelem, nincs kiút,
Nem tuodm széttörni,
Többé már nem tudom elviselni.
Belül éget,
Elvesztettem minden könnyem, nem tudok sírni.
Nincs ok, nincs értelem,
Csak gyűlölet.
Nem számít, milyen keményen próbálom,
Félsz a benn rejtőző fenevadtól.
Az egyre csak nő, csak várakozik,
Csak bántani akar téged.
Csak bántani akar téged.
Csak bántani akar téged.
Nem látod szemeiket, mi rejlik bennük,
Már feladták, nem ragyognak többé,
Túl hamar lezárták egy utolsó sírással,
Mielőtt minden fénybe fordult.
Csak bántani akar téged.
Belül éget,
Elvesztettem minden könnyem, nem tudok sírni.
Nincs ok, nincs értelem,
Csak gyűlölet.
Nem számít, milyen keményen próbálom,
Félsz a benn rejtőző fenevadtól.
Az egyre csak nő, csak várakozik,
Csak bántani akar téged.
Csak bántani akar téged.