Hívtak már zsákos embernek,
Hívtak már Jancsi-bohócnak.
Fohászkodtak az égiekhez,
Hogy soha többé ne térjek vissza.
Hallod, hogy sírnak a gyermekek?
Reszketnek a félelemtől, ahogy a fűrész beléjük mar...
Ismét itt a fájdalom,
Elhozom a tüzet, elhozom a fagyot,
Én vagyok a Vérvörös Homokember, és hazajöttem.
Ezen a szentségtelen éjszakán magamévá teszlek,
A Vérvörös Homokember újra itthon van,
Újra itthon vagyok!
Vérvörös folt a fehér szaténon,
Ez az én kézjegyem.
A szomszédság is holtan hever már,
S ez is az én hibám.
Hallod, hogy sírnak a gyermekek?
Reszketnek a félelemtől, ahogy a fűrész beléjük mar...
Ismét itt a fájdalom,
Elhozom a tüzet, elhozom a fagyot,
Én vagyok a Vérvörös Homokember, és hazajöttem.
Ezen a szentségtelen éjszakán magamévá teszlek,
A Vérvörös Homokember újra itthon van,
Újra itthon vagyok!
Sikolts csak ahogy akarsz, úgysem fogsz felébredni.
Senki sem menekülhet... ebből a rémálomból.
Hallod, hogy sírnak a gyermekek?
Reszketnek a félelemtől, ahogy a fűrész beléjük mar...
Ismét itt a fájdalom,
Elhozom a tüzet, elhozom a fagyot,
Én vagyok a Vérvörös Homokember, és hazajöttem.
Ezen a szentségtelen éjszakán magamévá teszlek,
A Vérvörös Homokember újra itthon van,
Újra itthon vagyok!
Ismét itt a fájdalom,
Elhozom a tüzet, elhozom a fagyot,
Én vagyok a Vérvörös Homokember, és hazajöttem.
Ezen a szentségtelen éjszakán magamévá teszlek,
A Vérvörös Homokember újra itthon van,
Újra itthon vagyok!