Zord-hideg éjjel, de én méterről méterre megyek,
Keresem a megváltást az örök télből,
Halott erdők, fagyott tavak,
A múlt romjain senki senki sem siklik át.
Jégisten, hallgass meg, szólítalak, a bőröm megfagyott,
De lobogva ég bennem (valami), megtorlásból és bosszúból
Sötét időt hozol, megdermeszted a káoszt
Fagyos szentségedben.
Jéghideg... A fagyban szétpattan az utópia!
Jéghideg... A világ letargiában megmerevedik!
Jéghideg... Vihar és jég harmóniában!
Jéghidegen... Játsza a Blizzard a dallamát!
Zord-hideg éjjel, de mérföldről mérföldről megyek
Örök semmi irányába növekedő halmokon,
A sarki fény fölöttem kitér az örök felhők elől,
A vég itt és most, ez az, amit akartunk?
Hideg szél korbácsolja arcom,
A tagjaim zsibbadtak, nem érzem őket.
Ami egykor szép volt, elfagyott a viharban,
A föld gyermekei elárvultak.
Az ember a földön illetlen,
Most megkapja, amit érdemel,
A húsa szétszakad, vére megfagy,
A vég gyors és saját maga irányította.