Fiatal voltam, de nem naiv,
Tehetetlenül néztem, ahogy megfordulsz és elhagysz,
És még mindig fáj, de tovább kell lépnem,
A múlt olyan mész, hogy nem tudod betemetni, de egy próbát megér.
Ennyi idő után
Sosem gondoltam volna, hogy majd itt tartunk,
Nem hittük, hogy ide jutunk,
Mert az irántad érzett szerelmem vak volt,
De nem tudtam, hogy te látsz,
De azt nem látod, hogy
Jobban szerettelek téged, mint bárki más tudna,
És egy részem meghalt, mikor elhagytál engem.
Szeretnék elaludni,
Reménykedni az álomban,
Abban, hogy minden olyan lehet, mint régen,
De az éjszaka csak lassan vánszorog,
Az álmok eltűnnek a valóság mélyében.
Ennyi idő után
Sosem gondoltam volna, hogy majd itt tartunk,
Nem hittük, hogy ide jutunk,
Mert az irántad érzett szerelmem vak volt,
De nem tudtam, hogy te látsz,
De azt nem látod, hogy
Jobban szerettelek téged, mint bárki is tudna,
És egy részem meghalt, mikor elhagytál engem.
Végtére is, miért,
Miért akartál elhagyni engem?
Talán nem hiszed el,
Hogy az irántad érzett szerelmem vak volt,
De nem tudtam, hogy te látsz,
De azt nem látod, hogy
Jobban szerettelek téged, mint bárki más tudna,
És egy részem meghalt, mikor elhagytál engem,
És egy részem meghalt, mikor elhagytál engem.