Mikor arra gondolok, milyen is az élet,
Úgy érzem, az árnyékban sétálok.
Aztán látom, hogy mit adtál nekem,
S úgy érzem, lábujjhegyen táncolok.
El kell mondanom: minden nap, mikor felébredek,
És ráeszmélek, hogy mellettem vagy,
Tudom, valóságos vagyok.
Légy áldott mindenért, mit nekem adtál,
Légy áldott minden gyöngédségért, mit mutattál.
Minden tőlem telhetőt megteszek minden lélegzetért.
Áldj meg azzal, hogy sosem mész el.
Vannak idők, mikor letesztelem hited,
Mikor úgy gondolod, meg kell adnod magad.
Baby én, én nem szégyenlem kimondani:
Reményeim mindig is gyengék voltak.
Épp az utolsó pillanatban sétáltál ide,
Mint egy válasz az imádságra.
Tudod, én valóságos vagyok...
Légy áldott mindenért, mit nekem adtál,
Légy áldott minden gyöngédségért, mit mutattál.
Minden lélegzetemmel egyre jobb leszek,
Légy áldott, mert meggyőztél, sosem mész el.
Légy megáldva szeretettel és megértéssel,
Légy áldott, mikor hallom, hogy kimondod a nevem (mikor hallom, hogy kimondod a nevem)
Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy sose érjen véget,
Áldj meg a bizonyossággal, hogy te is ugyanazt érzed (mint én).
Mélyen legbelül kitöltesz gyengéd érintéseddel...
Tudod, én valóságos vagyok.
Légy áldott mindenért, mit nekem adtál,
Légy áldott minden gyöngédségért, mit mutattál.
Minden tőlem telhetőt megteszek minden lélegzetért,
Hogy lássam, sosem mész el.