Bless the Child [Hungarian translation]

"A lila vízesések közt születtem.

Gyenge voltam, de nem áldatlan.

Halott a világ szemében, de élő az utazásra.

Egy éjjel álmomban láttam egy fehér rózsát elhervadni,

s egy újszülöttet egy örök életen át tartó magányban megfulladni.

Megálmodtam a jövőmet. Újraéltem a múltam.

És szemtanúja lettem a szörnyeteg szépségének."

Hová lettek az érzések?

Miért halt el minden kacaj?

Miért csak akkor szeretnek, mikor már nem létezem?

Visszamentem az időben, hogy megáldjam a gyermeket

Hogy leszek képes valaha újra érezni?

Ha megkapom rá az esélyt, visszatérnék?

Miért csak akkor szeretnek, mikor már nem létezem?

Visszamentem az időben, hogy megáldjam a gyermeket

Gondolj rám elég sokáig, hogy megmaradjak emlékedben

Jöjj, áldd meg a gyermeket újra

Életemben nem éreztem ilyen magányosnak magam,

Ahogy a kehelyből ittam, mely számolta, mennyi időm maradt

Méregcsepp került az Úr kelyhébe

Hogy megidd, követned kell a balkéz felőli ösvényt

Miért csak akkor szeretnek, mikor már nem létezem?

Visszamentem az időben, hogy megáldjam a gyermeket

Gondolj rám elég sokáig, hogy megmaradjak emlékedben

Jöjj, áldd meg a gyermeket újra

Gondolj rám elég sokáig, hogy megmaradjak emlékedben

Jöjj, áldd meg a gyermeket újra

"Hová lettek az érzéseim?

Miért ez a leghalálosabb bűn - hogy úgy szeress, ahogy én szerettelek?

Most már áldatlan vagyok, haza vágyódom,

s hamarosan megszabadulok a gondoskodástól, az emberi fájdalomtól.

Az én történetem a legkeserűbb igazság:

Az idő nem fizet nekünk mással, csak földdel, porral és egy sötét, csendes sírhellyel.

Emlékezz, gyermekem: Ártatlanság nélkül a kereszt csupán vas,

a remény csupán illúzió, az Óceán Lélek pedig nem más, csak egy név...

A Gyermek áldjon meg téged és őrizzen meg mindörökre"