Bless the Child [Hungarian translation]

A bíbor vízesések között születtem

Gyenge voltam, de nem megáldatlan

A világ számára halott

De élő egy utazáshoz

Egy éjjel fehér rózsát láttam elhervadni

Épp megszületett, s már a magányba fulladt

Megálmodtam egész jövőmet

Átéltem múltam

S ráleltem a Szörnyben lakozó Szépre

Hová tűntek az érzések?

Miért szűnt meg minden nevetés?

Miért csak akkor szeretnek,

mikor már meghaltam?

Jöjj vissza időben,

hogy megáldd a gyermeket

Gondolj rám sokat,

hogy legyen rólam emléked

Jöjj vissza még egyszer,

áldd meg a gyermeket

Hogy tudnék valaha is érezni még?

Megkapom az esélyt, hogy visszatérjek?

Soha nem éreztem oly magányt

Mint mikor kupámból ittam,

mely perceimet számlálta

Mérget kevertek az Ember csészéjébe

Azt meginni olyan, mint a Magány Útját járni

Hová tűntek az érzések?

Miért oly bűn úgy szeretni,

ahogy én szerettelek téged?

Most áldatlanul, honvággyal küzdve

Hamarosan megszabadulok* a gondtól s fájdalomtól

Történetemben benne van a legkeserűbb igazság:

Az idő megfizet nekünk – földdel és porral

S egy sötét, néma sírral...

Ne feledd, gyermekem:

Ártatlanság nélkül a kereszt csupán vasdarab

A remény csak illúzió

S az Óceán Lelke nem más, mint egy név..

.A Gyermek megáld téged, s örökké magánál tart