Csak 18 volt
Amikor látta a lány mosolygó arcát
Ahogy végigtáncolt Montreal utcáin
Majd 1916-ban
Kezét kezébe adta
A város ősi falai alatt a templomban
De most ébren fekszik, a sötétbe bámulva fel
Milliónyi kis isten szemébe
És ha feljön a nap, ki másznak majd az árkokból, végleg
Így ő fekete betűket ír a lánynak
"Mikorra ezeket a szavakat olvasod
Számomra nem lesz már többé háború
Csak béke"
Ő volt a nő egyetlen fia
Aki oda és vissza ringatta őt
A magas albertai gabonák bölcsőjében
És ritka egy ember volt
Amikor válaszolt a behívásra
Sírva hagyva anyját, ahogy fellépet a vonatra
És a nő teljesen egyedül volt, a holdat nézve
Amikor a fia teste homokba hullott Calais alatt
Majd amikor feljött a nap, a szavai anyjához már a lépcsőn voltak
És a nő elolvasta a fekete betűket
"Mikorra ezeket a szavakat olvasod
Számomra nem lesz már többé háború
Csak béke"
Fekete betűk
De elfog jönni az idő
Amikor a szemébe nézünk
Egy sorsnak ami sokkal nagyobb mindannyiunknál
És a lemenő napnál
Le írjuk majd a szavakat amiket visszhangozni kívánunk
A szeretteink szívébe kellene esnünk
Azok a vékony sötét vonalak olyan gyengédek és finomak
Mint egy út ami hazavezet
De a nap végén, az emlékeink elhalványulnak végleg
Kivéve a fekete betűk
"Mikorra ezeket a szavakat olvasod
Számomra nem lesz már többé háború
Csak béke"
Fekete betűk