Két, há', négy
Nos, a szívem jobban ismer engem, mint én magamat
Szóval rá hagíom az összes beszédet
Rátaláltam egy helyre a semmi közepén
Egy nagy fekete lóval és egy cseresznyefával
Egy kis félelmet éreztem a hátamon
Azt mondtam "Ne nézz hátra, csak sétálj tovább"
Amikor a nagy fekete ló azt mondta "Idenézz"
Azt mondta "Hé, hölgyem, hozzám jönnél feleségül?"
De azt mondtam
"Nem, nem, nem, nem nem nem"
Azt mondtam "Nem, nem te vagy az én emberem"
Nem, nem, nem nem nem nem
Azt mondtam "Nem, nem te vagy az én emberem"
És szívemnek gondja akadt a reggeli órákban
Szóval megállítottam egy vagy két dobbanásra
De elvágtam pár kötelket
És ezt nem kellett volna
És nem fog megbocsájtani nekem ennyi év után
Szóval elküldtem a helyre a semmi közepére
Egy nagí fekete lóval és egy cseresznyefával
És most nem akar visszajönni, mert olyan boldog
És most van egy lyukam a világ szeme láttára
És azt mondtam
"Nem, nem, nem, nem nem nem"
Azt mondtam "Nem, nem te vagy az én emberem"
Nem, nem, nem nem nem nem
Azt mondtam "Nem, nem te vagy az én emberem"
(Nem az én emberem)
Azt mondtam
"Nem, nem, nem, nem nem nem"
Azt mondtam "Nem, nem te vagy az én emberem"
Nem, nem, nem nem nem nem
Azt mondtam "Nem, nem te vagy az én emberem"
Nagy fekete ló és egy cseresznyefa
Nem igazán tudok odajutni,
Mert a szívem elhagyott
Nagy fekete ló és egy cseresznyefa
Nem igazán tudok odajutni,
Mert a szívem elhagyott