Black Coffee [Hungarian translation]

Mértéktelenül magányosnak érzem magam,

Egy szemhunyásnyit nem aludtam,

Tébláboltam és az ajtót bámultam,

Közben meg ittam

Egy feketét

Kihűlt kotyvalék a szerelem

Sosem lesz részem csodában

Ebben a hétköznapi szobában.

Az árnyékokkal elcseverészek

Hajnali egytől négyig

És Uram, milyen lassan telnek a pillanatok

Egyebet nem csinálok, csak kavarok

a feketével

A szomorúság mióta magával ragadott

Minden hétfőn kimaradok

Vasárnapokon szőtt álmaim unalomkacatok.

A férfi szeretőnek született,

A nő pedig, hogy bőgjön és zsörtölődjön

Maradjon otthon, süssön-főzzön

És múltbéli bánatait fullassza

füstfelhőbe meg kávéba.

Reggelente mélabús vagyok

Esténként hangosan sírok

A kettő között nikotin

Így nem olyan nehéz a viadal

Kesernyés éjsötét kéjital

Padlón vagyok

Őrületbe kergetem magam,

Folyton arra várva

Talán visszajön a kedvesem

Nemsokára