Legközelebb inkább maradjon halott (ez a dolog), de én ma éjjel aludni fogok,
Az árulás mérge még mindig véremben van,
Az én pasimhoz nem illik, hogy így megtörjön,
Még mindig érezhető a tehetetlenség.
A szavak néha pengeélesek,
Ahogy elszárnyalnak ajkunkról,
Mikor lehullik rólunk nyugalmunk.
A gyermeteg hűség néha
A gyengeség karjaiba vezet,
A halál könnyebben viselhető, mint a kimondott szavaink ára.
Most menj, különben hamvaink összekeverednek,
Fogd be, nekünk most inkább a hallgatás való.
Most menj, különben hamvaink összekeverednek,
Fogd be, nekünk most inkább a hallgatás való.
Szívem megállt, már nem méltó arra, hogy kiálljon kettőnkért.
Halva születettként egy köldökzsinóron
Próbálunk visszamászni az életbe,
(Próbálunk) kegyelmet kapni, mely néha egy szép szívben rejtőzik,
De a gyávák a bőrük alá rejtik.
A szeretkezés megadja nekünk a tiltott gyümölcsöt,
A szégyenfoltokat pedig sebtapaszokkal fedjük.
Most menj, különben hamvaink összekeverednek,
Fogd be, nekünk most inkább a hallgatás való.
Most menj, különben hamvaink összekeverednek,
Fogd be, nekünk most inkább a hallgatás való.
Szívem megállt, már nem méltó arra, hogy kiálljon kettőnkért.