Kamaszkorunk idején mily csodálatosak voltak a virágzó mezők
Kamaszkorunkban álom szárnyú színes madárként szárnyaltunk, mint
Egy tündérmese ártatlan angyalai
Messzi völgy tiszta vizű forrása
Mi voltunk minden évszak kikelete , telve szerelemmel, szenvedéllyel
A Föld forog, az idő haladt, mi, akik ott voltunk, mivé lettünk?
Mi voltunk minden évszak kikelete, egyszerre voltunk szerelmesek és szenvedélyesek.
A Föld forog, az idő haladt, mi, akik ott voltunk, mivé lettünk?
Napfényes holnapok soha nem érjenek véget
Ez minden ifjonti szív vágya
Mi voltunk minden évszak kikelete, egyszerre voltunk szerelmesek és szenvedélyesek.
A Föld forog, az idő haladt, mi, akik ott voltunk, mivé lettünk?
Mi voltunk minden évszak kikelete , telve szerelemmel, szenvedéllyel
A Föld forog, az idő haladt, mi, akik ott voltunk, mivé lettünk?
Mi voltunk minden évszak kikelete, egyszerre voltunk szerelmesek és szenvedélyesek.
A Föld forog, az idő haladt, mi, akik ott voltunk, mivé lettünk?
Az „IDŐ” mosolygott egy összetört tükör megőrizte arcomon, és így szólt:
„Nézz magadra, mivé lettél?
Egy árnyat látok, színtelen éveid fáradt maradékát”
Ekkor rádöbbentem, hogy az ember törékeny játékszer a sors kezében.
Mi voltunk minden évszak kikelete , telve szerelemmel, szenvedéllyel
A Föld forog, az idő haladt, mi, akik ott voltunk, mivé lettünk?
Mi voltunk minden évszak kikelete, egyszerre voltunk szerelmesek és szenvedélyesek.
A Föld forog, az idő haladt, mi, akik ott voltunk, mivé lettünk?