Egy gombnyomással kikapcsoltál engem,
És úgy tettél, mintha nem jelentenék semmit a számodra.
Nem azt akarom mondani, hogy ezt könnyű kimondani,
De tudod drágám, nem vagyok angyal.
Szereted fegyverként kiáltani ezeket a szavakat,
Hát menj, és vidd a legjobban lövő csajt,
Szeretnélek elhagyni, hogy könnyen belásd,
De tudod drágám, ez nem olyan egyszerű.
Ezt annyira megbonyolítottuk (megbonyolítottuk),
Ezek az ujjak tele vannak emlékekkel.
Hát semmisítsd meg képeimet a faladon,
Tépd le őket és égesd el mindet,
Gyújtsd meg a tüzet és sétálj el,
Nincs már mit mondani, így hát
Szedd fel a hamut a padlóról,
Temesd el, hogy biztos legyél benne,
Hogy semmi sem maradt hátra belőlem,
Csak keserédes emlékek.
(Emlékek)
Futni akarok, menekülni börtönödből,
De mikor elmegyek, úgy érzem, valami hiányzik,
Nem félek attól, hogy könnyű elmondani,
Ez nem lehet a Mennyország, ha a Pokolban érzem magam.
Olyan vagy, akár a drog, nem tudok leállni vele,
Többet akarok, és nem tudom abbahagyni a sóvárgást,
Még mindig akarom, hogy lásd,
De tudod drágám, nem vagy elég jó nekem.