Miközben alszol, nézlek,ahogy a legjobban szeretlek
A hajad kócos, arcodon a párna nyoma
Mint egy vasárnapi reggeli
A kis játékaid, a nagy harcaid között
egy szerelem volt a miénk
Mint egy vasárnap éjjeli álom
Bármit teszek, nem lesz, nem lesz olyan,mint rég
Nem nevettet, nem sirat meg úgy senki, ahogy te.
Véget kell,hogy érjen, mindketten értjük
Miért sírunk akkor még mindig mindketten?
Bármit teszek, nem lesz, nem lesz olyan,mint rég
Nem nevettet, nem sirat meg úgy senki, ahogy te.