Nézlek, miközben alszol, mert ilyenkor vagy a kedvencem,
Kócos a hajad, arcod lenyomata a párnán.
Pont, mint egy vasárnap reggelen.
Kis játékaid egy nagy háborúban,
És a kettő között ott volt a mi szerelmünk.
Pont, mint egy vasárnap éjjeli álomban...
Amit teszek, az nem olyan mint régen,
Nem nevet, nem sír úgy senki, mint ahogyan te.
Ennek véget kell vetni, ezt mindketten megértettük,
De akkor miért van az, hogy mindketten sírunk?
Amit teszek, az nem olyan mint régen,
Nem nevet, nem sír úgy senki, mint ahogyan te.