Néha oly kegyetlen az élet,
Bezár egy kis üregbe.
A leggyengébbekre támad,
És megsebzi a szíved.
Még ha meg is van kötve a kezed,
Még ha vihar is tombol benned,
Még ha nem is fogadod el
Azt, hogy szerelmes vagy.
Ugyanúgy látod a tényeket, mint én,
És tudom, hogy nem lehetünk együtt.
Egy másik világban voltál gyermek,
És egy saját világban váltál felnőtté.
Az igazság az, hogy későn találkoztunk,
De szavak nélkül is megértettük egymást.
Vannak dolgok, miket nem kell kimondani,
Mi a csöndben is megértjük egymás szavait.
Az ember bánata hatalmas,
De egy nő képes újra és újra szeretni.
Újra megismeri a világot,
És különválasztja az álmokat a valóságtól.
Ugyanúgy látod a tényeket, mint én,
És tudom, hogy nem lehetünk együtt.
Egy másik világban voltál gyermek,
És egy saját világban váltál felnőtté.