Ideje, hogy elmond az igazat
Hogy vállald a felelősséget azért, amit mondasz
Ne álljanak papírlapok az útban
Mert nem tudom tettetni többé, hogy
Ezeket az ellentétes oldalakat választom, ahol bedőlünk
A "szeretlek, később találkozunk"-nak, ha volt ilyen egyáltalán
Egy épeszű ember sem tévedhet ennyiszer
Az emlékezetem nem kímél
Az alaposság királynője vagyok
Mindig védelmembe vettem a szándékait, ha hibázott
Egészen mostanáig, mikor megmondta a nevét
Valami módon ismerősnek hangzott
És meg mertem volna esküdni, hogy
Ezerszer hallottam már, ahogy róla beszél, ó, ha odafigyeltem volna
Hagyjuk kimondatlanul a dolgokat
Tágra zárt szemek, kinyitatlanul
Mi ketten mindig a sorok között maradunk
A sorok között
Azt hittem, azt hittem, kész vagyok vérezni
Hogy többek lettünk, mint árnyékok a falon
És mi állunk végre a középpontban
Túl késő, két lehetőség, maradni vagy menni
Olyan könnyű lett volna felfedni magam
De addigra már elment azzal a másikkal
Így megtanultam hallgatni a csenden keresztül
Hagyjuk kimondatlanul a dolgokat
Tágra zárt szemek, kinyitatlanul
Mi ketten mindig a sorok között maradunk
A sorok között
Ismételgetem magamnak a szavakat, amiket biztosan el akart mondani
Addig folytatom, míg a párbeszéd el nem hal
Várj rám, majdnem készen állok, ő azonban már elköszönt
Hagyjuk kimondatlanul a dolgokat
Tágra zárt szemek, kinyitatlanul
Mi ketten mindig
Mi ketten mindig a sorok között maradunk
A sorok között, a sorok között