Hideg, mint a jég
És zordabb, mint egy december
Téli éjszaka
Így bántam veled
És tudom, hogy én
Néha hajlamos vagyok elveszíteni az önuralmam
És átlépem a határt
Igen, ez az igazság
Tudom, hogy néha nehézzé válik
De sosem tudnálak
Elhagyni
Nem számít mit mondok
Mert ha el akartam volna menni, akkor már elmentem volna,
De tényleg szükségem van rá, hogy a közelemben légy
Visszahúzod a gondolataim a szakadék széléről
Ha el akartalak volna hagyni, már elhagytalak volna
De te vagy az egyetlen, aki
Jobban ismer, mint én magamat
Egész idáig
Próbáltam tetetni, hogy nem számít
Mikor egyedül voltam
De mélyen belül tudom
Mikor távol voltál
Akár csak egy napra, nem tudtam merre forduljak
Mert elveszett vagyok nélküled
Tudom, hogy néha nehézzé válik
De sosem tudnálak
Elhagyni
Nem számít mit mondok
Mert ha el akartam volna menni, akkor már elmentem volna,
De tényleg szükségem van rá, hogy a közelemben légy
Visszahúzod a gondolataim a szakadék széléről
Ha el akartalak volna hagyni, már elhagytalak volna
De te vagy az egyetlen, aki
Jobban ismer, mint én magamat
Néha ellep a sötétség
Túl sokáig hagyom
Néha ellenszenves tudok lenni
De próbáld meglátni a szívem
Mert szükségem van rád most
Ezért ne hagyj cserben
Te vagy az egyetlen dolog ebben a világban
Ami nélkül meghalnék
Mert ha el akartam volna menni, akkor már elmentem volna,
De tényleg szükségem van rá, hogy a közelemben légy
Visszahúzod a gondolataim a szakadék széléről
Ha el akartalak volna hagyni, már elhagytalak volna
De te vagy az egyetlen, aki
Jobban ismer, mint én magamat
Mert ha el akartam volna menni, akkor már elmentem volna,
De tényleg szükségem van rá, hogy a közelemben légy
Visszahúzod a gondolataim a szakadék széléről
Ha el akartalak volna hagyni, már elhagytalak volna
De te vagy az egyetlen, aki
Jobban ismer, mint én magamat