Néha megyek az utamon anélkül, hogy körülnéznék
Néha vizzakívánom a hintolovamot,
néha egy percet se tudok nyugodt lenni,
Néha az összes ajtót magamra rászárom.
Néha nekem hideg, néha nekem meleg van,
Néha már azt se tudom, hogy mit tudok.
Néha már fáradt vagyok reggelente,
és akkor a vigaszomat egy dalban keresek.
(Refrén:)
Hét hídon át kell menned,
Túl kell élned hét sötét évet
Hétszer te leszel a hamu,
de valamikor is a világos fény.
Néha úgy tűnik, hogy az élet órája megállt,
Néha úgy tűnik, hogy csak egy helyen topogsz,
Néha betegek vagyunk a vágyakodástól,
Néha csendesen ülsz egy padon.
Néha megmarkolod az egész világot,
néha úgy tűnik, hogy a szerencse csillaga hull,
Néha ott veszünk, ahol inkább adunk,
Néha azt utáljuk, amit igazából szeretünk.
(Refrén, x3)