Északkeleti szél startpálya nulla három
Ideáig hallom a motorokat.
Nyílként húz el,
És zúg a füleimben,
S a nedves aszfalt reng.
Fátyolként porzik az eső,
Míg az felemelkedik és lebeg
A Nappal szemben.
A felhők felett végtelennek kell lennie a szabadságnak.
Minden félelem, minden aggodalom, azt mondják
Rejtve marad alattuk és akkor
Mindaz mit nagynak és fontosnak tartunk,
Hirtelen jelentéktelennek és kicsinek tűnik.
Még hosszan nézek utána,
Látom, ahogy eléri a felhőket,
Míg a fények egymás után
Teljesen elmosodnak az eső szürkéjében.
A szemeim már
Elveszítették azt az apró pontot.
Csak a távolból hangzik egyhangúan
A motorok zúgása*
Akkor minden csendes, megyek,
Az eső átszivárog a kabátomon,
Valaki kávét főz,
A légvédelmi barakkban.
A tócsákban benzin úszik,
Csillogón, akár egy szívárvány.
Felhők tükröződnek benne.
Szívesen elrepültem volna én is.
A felhők felett végtelennek kell lennie a szabadságnak.
Minden félelem, minden aggodalom, azt mondják
Rejtve marad alattuk és akkor
Mindaz mit nagynak és fontosnak tartunk,
Hirtelen jelentéktelennek és kicsinek tűnik.
A felhők felett végtelennek kell lennie a szabadságnak.
Minden félelem, minden aggodalom, azt mondják
Rejtve marad alattuk és akkor
Mindaz mit nagynak és fontosnak tartunk,
Hirtelen jelentéktelennek és kicsinek tűnik.