[Rudolf]
Én jó anyám
Úgy bíztam, hogy tán szólsz hozzám
Vártam csak én
Hívó szó jön a csend után
Mondd mért féltél?
Mert egyformán elvágyunk, lásd
Túl terhes nékünk
Csúf ellenségünk
E romlott, e szédült világ
Kérlek, hogy nézz le rám
Láthatnád bennem önmagad
Akkor tán értenéd
Szavak, mit el nem mondanak
Ellöktél durván
Tükör az, mit bennem gyűlölnél?
Vágynék terád
Ám vágyam hozzád el nem ér
Nézek csak rád
Bálványt látok, egy kősziklát
Már meg sem látsz
Azt hittem, a látszat csal
Száz jelzést adtam
Hogy értsd meg, baj van
De köztünk már szilárd a fal
Kérlek, hogy nézz le rám
Képmásod mért nem látod már?
Akkor tán mondanám
Akkor tán éreznéd, hogy fáj
[Elisabeth]
Mit kívánsz tőlem? Mi bánt? Mért jöttél el?
[Rudolf]
Anyám, hogy óvjál
Úgy érzem, itt a vég
El kell, hogy váljak, nincs mentség
Jó hírem tönkremegy
Botrány lesz most már mindenképp
A pápát kértem
De a válást ellenzi apám
Te segíthetsz még talán
Feleségem nyűg csak vállamon
Az udvar átok rám
Ez a vég, hát légy te oltalom
[Elisabeth]
Kímélj meg, úgy kérlek
Nincs, mit lépjek érted
[Rudolf]
Ó, könyörgöm én
Járj közben, kérlek
Atyám is hallgat rád
[Elisabeth]
A császárt én már rég elküldtem
Nem kérnék tőle semmi ügyben
Nem kérném őt - nem kérném érted sem
[Rudolf]
Így hát cserben hagysz