Napról-napra lélegzünk,
Mélyen belül olvadunk,
Nincs remény a menekülésre,
Még mindig nem tudunk élni nélküle.
A szerelem egy rákos sejt,
Nincs rá bevált kezelés,
Beeszi magát mindenhová,
Szenvedéllyel tölt el.
Ki kell vetned ezt a véres lényt magadból,
Vágd ki és gondolkodás nélkül dobd el.
Ez a betegség folyton kísérti szívedet,
Nem hagyhatod, hogy emiatt hasadjon meg a szíved.
Hagyd hervadni a virágokat,
Én is várom már, hogy meghaljak,
De egyszerűen nem lehet kivágni
Ezt az édes rákocskát,
Ezt az édes rákocskát.