Miről beszélnek ezek az emberek?
A szavak már értelmüket vesztették.
Egy idegen áll velem szemben a tükörben,
Úgy figyel engem a távolból.
Semmivé tett a legfájdalmasabb igazság,
Mi olcsó, egyszerű és hétköznapi,
Mint a fonal, amit a piacon veszel.
Emlékezz rám,
Emlékezz rám.
Tejlesen a szikla peremén állok,
Már nem láttok, nem létezem,
A szívem a csend otthona lett,
A madarak innen nem repülnek el.
Semmivé tett a legfájdalmasabb igazság,
Mi olcsó, egyszerű és hétköznapi,
Mint a fonal, amit a piacon veszel.
Ne felejts el, még ha az élet meg is teszi.
Örökké elveszek, ha már senki sem emlékszik a nevemre.
Hát legyen úgy.
Emlékezz rám,
Emlékezz rám.