A holmijaink szanaszét szórva,
Nem azért vagyunk csendesek, mert keveset alszunk,
Lehetünk mi még ugyanaz a két ember?
Így emlékezz rám még egy kis ideig.
Tudom, hogy nincs bőrönd, mit sokszor ki lehetne nyitni,
Tudom, hogy az óra nem jár visszafelé.
Ez a ház már nem az otthonom,
Tudom, és nagyon sajnálom.
Előttem állsz, mégsem vagy itt.
Emlékezz rám, mint minden másra, mit elvesztettél.
Talán gyáva vagyok és hazug.
Így emlékezz rám.
Öleld át magad szorosan,
De ez nem az én életem,
Így emlékezz rám még egy kis ideig.