Eljön-e valaha az igazán megfelelő idő
Vezetned kell, hogy higyjek
Egy nap ott lennél
nekem
Mikor a csillagok fenn összeállnak
Mikor nem őrlődtél annyira
Tovább kerestem a nyomokat
Így megbújtam szívem árnyékában
És a megfelelő idő mégsem jött el soha
Míg egy napon felhagytam az aggódással
És egyszercsak feledtem, miért vágytam oly közel lenni
És eltűntem a sötétségben
És a sötétség gyötrelemmé vált, és soha nem hagyott el
Végül mindez mélyen eltemetve maradt a felszín alatt
A dolgok milyenségének kagylóváza
Megfáradt csontok a lepel alatt
Túl törékeny, rejtett titkok
Szomorú arra gondolni, hogy én sosem tudtam
Kerested a szavakat
Hogy a pillanat felbukkanjon
Ám a pillanat soha nem jött el
Nem teheted kockára az én erőtlen vázamat
Míg egy napon felhagytál az aggódással
És egyszercsak feledted, miért vágytál oly közel lenni
És eltűntél a sötétségben
És a sötétség gyötrelemmé vált, és soha nem hagyott el
Végül mindez mélyen eltemetve maradt a felszín alatt
Sikoltanék, hogy meghalljanak
Mintha a csillagokhoz kiáltanék
Véreztem, csak hogy érezzek
Sose mondtál egy szót se
Csak sötétségben marasztaltál
Mindig elrejtve valamit
Míg egy napon felhagytam a sebek gyűjtésével
És egyszercsak feledtem, miért vágytam oly közel lenni
És eltűntem a sötétségben
És a sötétség gyötrelemmé vált, és soha nem hagyott el
Végül mindez mélyen eltemetve maradt a felszín alatt
A felszín alatt