A kötelezettségek anélkül gyűltek össze az évek alatt, hogy észrevettük volna őket,
Nem lehet őket szétválasztani, senkit sem akarunk megbántani.
A napok egyre nehezebbek és nehezebbek,
Néha hazudtam,
Néha nem az igazságot választottam,
De az tény, hogy attól, hogy magamban beszélek, még nem vagyok rossz ember.
Néha hazudtam,
Néha nem az igazságot választottam,
De attól, hogy magamban beszélek, még nem vagyok rossz ember.
Nem vagyok rossz ember,
Csak ismerem a csendet,
Hány szó maradt bennem a jó dolgokról.
Nem vagyok rossz ember,
Csak ismerem a csendet,
Rájöttem, hogy hiszek azokban a jó dolgokról szóló szavakban.
Még mindig ott élnek bennem,
Az összegyűjtött s megmentett idővel együtt.
A szenvedés jobban fájt, mint hittem volna,
Boldog akartam lenni.
Néha elrejtettem a bánatom,
De attól, hogy magamban beszélek, még nem vagyok rossz ember.
Boldog akartam lenni.
Néha elrejtettem a bánatom,
De attól, hogy magamban beszélek, még nem vagyok rossz ember.
Nem lettem volna boldog, ha valaki megtudja (tudomást szerez a bánatról)
Nem vagyok rossz ember,
Csak ismerem a csendet,
Milyen sok szó maradt bennem a jó dolgokról!
Nem vagyok rossz ember,
Hidd el, rengeteg szó maradt még bennem a jó dolgokról!
Nem vagyok rossz ember,
Csak ismerem a csendet,
Milyen sok szó maradt bennem a jó dolgokról!
Nem vagyok rossz ember,
Csak ismerem a csendet,
Hidd el, rengeteg szó maradt még bennem a jó dolgokról!