Eléggé önző vagyok ma, ez alkalommal bocsásd meg ezt nekem
Se nem vagyok annyira szomorú mint régen, se nem annyira bánatos
Amik voltak/történtek egyáltalán nem is érdekel, elfelejtettem teljesen
Ezért vagyok egyedül most, nyugodt és semmilyen.
Eléggé hibás vagyok és bármit csinálnék hiábavaló lenne
Ma hányadik hete már annak hogy eltűntél?
Aggaszt, mikor látom azokat a helyek, melyeket együtt jártuk be,
Ezért vagyok én itthon már hetek óta és így egyedül.
A szememmel láttam és elhittem, hogy te nem vagy ártatlan
Néhány évvel ezelőtt még nem volt ennyire nedves ez a párna
Félek minden egyes alkalommal összeszedni magamat
Félek megtudni azt, hogy ki volt igaz és ki hamis.
És már nem probléma, valahogy már belefáradtam
A jövőn gondolkozni, az én leghülyébb elképzelésem
Talán most boldog vagy azzal aki melletted van, reménykedem
Bármennyire is sírnék (utánad), hidd el, elfelejtettem már ami volt.
Nincs menekvés, még ha megint el is alszol
Megint sokszor mondtam ezt magamnak
Az álmaimat áthúzom de, megint vissza tér hozzám.
Ha lenne is menekvésem , alszom azért, hogy gyere
Itt hűl ki a testem (meghalok) miattad,
Hozd a havamat vagy a hangod takarjon be engem.
Ne légy a mám, holnap eltűnhet, de
Holnapom se légy, még sok van, meghalok
Se a tegnapom, bocsáss meg a hibámért.
Nem ! Nem neked írtam azokat
Nem ! Nem szerettem csak egy rossz szokás volt
Nem ! Soha nem is hiányzott
Igen, már olyan vagyok, mint Te, egy hazug.
A modorom érzéketlen, a falnak is füle van, hallgass
Azt mondják jellemző nálam, félelem nélkül kiáltok
Szerencsét hozó színem, számom, napom már csak bajt hozó
Kevés alkohol, íztelenül és öntudatlanul tettem tetteimet.
Vissza fordulni, ilyen gyorsan, nem bírtad ki?
Szétdarabolom helyben, nálam nem szerintem nálad
Van egy gond, mindig gond van, más felállás
Ugyanazok a kérdések, már meguntam...
A barna szemedből a füstöt szagolod
Negyven évnyi emlék van, negyven évnyi bánat
Az egyetlen dolog ami tőled marad, egyetlen egy fénykép
Nem vágyom már rád, ezért most inkább menj.