Összes álmom elfújta a déli szél,
Ha zuhog az eső, házamat elárasztja.
Megtalálom a gödröket a járdákon,
S mosollyal arcomon töröm ki a nyakam.
Végzetem egy törött fékű autóban talál rám,
Meglel a Stop-táblánál várakozva.
9 életemből 8 már odalett,
A maradék egy kioltója pedig még ismeretlen.
Egy bohóc vagyok,
Miközben arcomon mosoly, belül sírok.
Egy bohóc vagyok,
Valójában egyszerre nevetek és sírok.
Lelőnek januárban egy sikátorban,
Vagy hős leszek 19-én.
Elzárást kapok az iskolában, ha nem mutatom meg a hajam,
Vagy eltörik a ceruzám, és emiatt elítélnek.
Eközben senki sem hallja mindezt,
Csak a telefonom hallgat engem.
Bár testemet kőből faragták,
Különc lelkemet a puszta szavak is feldúlják.
Egy bohóc vagyok,
Miközben arcomon mosoly, belül sírok.
Egy bohóc vagyok,
Valójában egyszerre nevetek és sírok.
Bár fél lábon állva tűröm az életet,
Mégis mindig ünneprontónak neveznek.
Egy bohóc vagyok,
Miközben arcomon mosoly, belül sírok.
Egy bohóc vagyok,
Valójában egyszerre nevetek és sírok.
Egy bohóc vagyok...
Egy bohóc vagyok...