Senki sem tudja, milyen érzés
A Gonosznak lenni,
A Búskomornak lenni
Kék szemek mögött.
Senki sem tudja, milyen érzés
Gyűlölve,
Bűnösként,
Folyton-folyvást hazudni.
[refrén]
De az álmaim
Nem is olyan sivárak,
Mint amilyennek a lelkiismeretem tűnik.
Csak óráim vannak hátra, csak magány
Szerelmem elégtétel,
Mi sosem lehet fesztelen.
Senki sem tudja, milyen
Azt érezni,
Mit én érzek,
Hibáztatlak is érte téged.
Senki nem vág vissza ahogyan keményen
Dühükben
Fájdalmaim és bajaim közül egyik sem
Ez nyilvánvaló.
[refrén]
De az álmaim
Nem is olyan sivárak,
Mint amilyennek a lelkiismeretem tűnik.
Csak óráim vannak hátra, csak magány,
Szerelmem elégtétel,
Mi sosem lehet fesztelen
Ha kezem ökölbe szorul, feszítsd szét
Mielőtt elveszteném nyugalmam és használnám
Ha mosolygok, mondj nekem rossz híreket
Mielőtt vigyorognék és bolondként cselekednék
Ha valami rosszat nyelnék
Dugd le az ujjad a torkomon
Ha vacogok kérlek adj egy takarót
Tarts melegen, viselhessem kabátod
Senki sem tudja, milyen érzés
A Gonosznak lenni,
A Búskomornak lenni
Kék szemek mögé bújva.