Senki sem tudja, milyen
A rossz embernek lenni
A szomorú embernek lenni
Kék szemek mögött
És senki sem tudja
Milyen, mikor utálnak,
Arra ítélnek, hogy mindig csak hazudj.
[Refrén:]
De az álmaim nem olyan üresek,
Amilyennek a lelkiismeretem tűnik.
Óráim vannak, csakis magányosan
A szerelmem bosszú,
Ami sosem szabad.
Senki sem tudja, milyen
Érezni ezeket,
Amiket én érzek, és én téged hibáztatak!
Senki sem harap vissza olyan keményen
A haragjukra
Egyik fájdalmam és bánatom sem
Mutathatom ki
[Refrén]
Fedezd fel! gy.e.n.g.e. Mondd ki! [x4]
Senki sem tudja, milyen
Mikor rosszul kezelnek, mikor legyőznek
Kék szemek mögött
Senki sem tudja, hogy mondja
Hogy sajnálják, és ne aggódj
Nem hazudok neked.
[Refrén]
Senki sem tudja, milyen
A rossz embernek lenni,
A szomorú embernek lenni,
Kék szemek mögött.