Az én 16. nyaram, a bőrönd bepakolva,
Még egyszer megfordulok,
Nem, én nem illek ide,
Mert a világ túl kicsi volt számomra.
Annyira szerelmes vagyok beléd, az életbe, a zenébe
És ami előttem van,
A saját lábamra állok,
És a saját utamat választom.
Sokat kóboroltam, gyorsan tanultam,
Ami könnyen jött, az könnyen ment*
És tudom, hogy igazán nem tudok semmi.
A kutatás
A nagy szabadság után
A szerelem, a bánat és az igazság után
Ne aggódj miattam!
Mert ott leszek,
Mindig ott neked,
És ha hiányolsz,
Ott keress, ahol a szeretet van!
Tíz nyárral később
Gondoltam, túl léptem rajta, minden tökéletesnek tűnt.
És aztán a nagy összeomlás,
Hirtelen eltűnt a nap.
Először imádkoztam,
A szívedért,
És az életedért,
Hogy ez folytatódjon.
Igen, azt ma megértem.
Milyen is megőrülni.
Kapaszkodunk, elengedünk,
Nem akarunk egyedül lenni, vigaszt keresni.
De van egy, ami megmarad neked,
Ami nálad marad,
Feltétel nélkül.
A keresés
A nagy szabadságért
A szerelemért, a bánatért és az igazságért
Ne aggódj miattam!
Nem, én ott leszek,
Mindig ott neked,
És ha hiányolsz,
Ott keress, ahol a szeretet van!
Kapaszkodunk, elengedünk,
Nem akarunk egyedül lenni, vigaszt keresni.
De van egy, ami megmarad neked,
Feltétel nélkül.
Egész életedért,
És jön a nagy eső,
Ne aggódj miattam!
Én ott leszek,
Mindig ott neked,
És ha hiányolsz,
Ott keress, ahol a szeretet van!
Én ott leszek,
Mindig ott neked,
És ha hiányolsz,
Ott keress, ahol a szeretet van!