Beauty of the Beast [Hungarian translation]

(Rég elveszett szerelem)

A fák elhullatták leveleiket,

A felhők könnyeiket/vizeiket,

S mindezen terhek megölnek engem.

A távolság homályba borítja utad,

A könnyek az emlékeidet,

S mindez a szépség megöl engem.

Oh, érdekel még téged,

Mit még irántad érzek?

Tisztában vagy vele,

Minek kell elvesznie?

Félek, hogy sosem találok senkit.

Tudom, legnagyobb fájdalmam még hátravan.

Meg fogjuk lelni egymást a sötétben,

Rég nem látott szerelmem.

(Még egy éjszakát élni)

Biztonságban, rejtve a világ elől,

Egy álomban, egy időtlen tartományban.

Egy gyermek, álmodozó tekintetű,

Anyja tükre, apja büszkesége.

Bárcsak visszatérhetnék hozzád,

Bár érezhetném még egyszer az esőt,

Ahogy mélyen belém hull,

S megtisztít mindentől, amivé lettem.

Otthonom oly messze, de minden más oly közel hever,

Rég elveszett szerelmem a fekete rózsák alatt.

Azt mondtad, szemeim mint a farkasé.

Kerestem őket, és megleltem a fenevad szépségét.

Minden dalomat a legnagyobb fájdalmak alkották,

Minden egyes versszak legnagyobb vágyaimból született.

Bárcsak lenne még egy éjszakám élni.

Egy szent megáldott engem, mélyen átitatott,

Kivetette belőlem a szenvedést.

A bűnöst, ki megerőszakol 1000 szentet,

Vesd ugyanabba a pokolba, mint engem.

A legépelméjűbb választás az őrült világban...

Félj a fenevadtól, de élvezd a lakomát, mivel megkínál.

(Christabel)

"Oh, drága Christabel. Oszd meg velem versed.

Mert tudom, én csak egy báb vagyok ebben a néma színjátékban.

Egy költő vagyok, ki belebukott legjobb játékába.

Egy halott fiú, aki egyik verséhez sem volt képes

Befejezést írni."