A mosolyod napfényében
Az életünk nyarában
A szerelem varázsában
Fentebb elvonultak a viharok
Szeretők az éjszakában álmodnak
A mennyországért nyúlnak
De, ahogy a sötét árnyak halványulnak
A szerelem elillan
A part egy üres szakaszán
A hullámok mintájában
Képet rajzolok a kezemmel
A homokban, látom az arcod
Pattogó kavicsok a tengerben
A mennyország után vágyódva
Alant homokvárak omladoznak
A nyugtalan dagályok apadnak, s folynak
Egy kagylót hallgatva
A hangodban reménykedve
Lelkem gyönyörű Máriája
Bár mindig külön leszünk,
Örökre bezárva egy álomba
Ha valaha újra szeretek
Még akkor sem fog semmi megváltozni
Az ízed megmarad
A mennyországba kapaszkodva
De, ahogy a közöttünk lévő távolság növekszik
Mindaz, amit a szívem valaha tudott
A csókod után sóvárog
Az érintésedre vágyik
Lelkem gyönyörű Máriája
Betöltve az éjszakáimat
Kísértve a napjaimat
Lelkem gyönyörű Máriája