Mindig ne légy mindig és ha mindig, szégyenünkben lehajtjuk a fejünket.
Mindig, kérlek ne légy mindig.
És ha mindig, szemrehányva lehajtjuk fejünket.
Mert az idő csak ígéreteket adott, csak ígéreteket.
Arcok, láttad az arcukat?
Megérintettek?
Éreztél már olyan fájdalmat?
Nincstelennek lenni, álmodni valamiért, aztán elveszteni a reményt.
Nem élet, csak nyomorúság?
De az idő ígéreteket adott, csak ígéreteket.
Anyák sírnak, babák meghalnak segítség nélkül a karokban amíg rakéták repülnek és
kutatás hazudik hogy fejlődés jön.
De mit számítanak a hús és vér emberek?
Mi a hátunkat fordítjuk az életnek.
Hogy állítjuk hogy békéért állunk ki amikor a faj fel van fegyverezve
küzdelemre, az élet pusztítására?
Mindig, ne légy mindig
de ha mindig, szégyenünkben lehajtjuk a fejünket.
Mindig, kérlek ne légy mindig.
És ha mindig, szemrehányva lehajtjuk fejünket.
Mert az idő csak ígéreteket adott, csak ígéreteket.