Jó dolog soha se mutatni a könnyeid a zuhogó esőben,
Ahogy egy jó dolog valaha eltudna tüntetni minden fájdalmat,
Itt nem lesz még egy utolsó esély,arra,hogy megígérd nem fogsz össze zavarni semmit újra,
Csak az édes fájdalom,figyelve hátadat,ahogy el sétálsz,
Ahogy figyelem miként tűnsz el.
És most, hogy elmenttél,olyan ez mint egy visszhang a fejemben,
Emlékszem minden egyes szavadra,
Kegyetlen dolog az,hogy soha nem fogod tudni,hányszor próbáltam,
Nehéz dolog úgy mosolyogni, hogy közben úgy ézem odabent darabokra hullok,
És most, hogy elmenttél,olyan ez mint egy visszhang a fejemben,
Emlékszem minden egyes szavadra,
Mert te soha nem voltál,
És már soha nem is leszel az enyém,
Nem,te nem voltál,
És nem is leszel az enyém.
Az első alkalomkor nincs bocsánat a szemedbe,
És a hideg szél csapkodja az arcom és te elmentél,
És te elmentél innen,elmentél messze,elemtél messze tőlem
És én kevésbé vagyok segítőkész olykor,
Semmi jót nem kíván,
Mert te nem úgy látsz engem,ahogy én azt szeretném.
Mert te soha nem voltál,
És már soha nem is leszel az enyém,
És itt van ez a pillanat,amikor felemlegethetem az emlékeim a találkozásainkról,
De te mindig elmúlattatod velem,
De te soha nem voltál az enyém és soha nem is leszel,
Nem te soha nem voltál az enyém és soha nem is leszel.