Mindig úgy teszel, mintha olyan könnyű lenne
Mert segíteni akarsz nekem, ha nem tudom hogyan tovább
Ez kedves tőled, és én nagyra értékelem
De ez nem visz engem előrébb.
Te olyan erős vagy és rendíthetetlen
Te megtalálod a nyugalmat magadban, és jó így neked
És én ezt olyan klassznak találom, és irigylem
De ez semmin sem változtat sajnos.
Úgy ahogy te hiszel, úgy ahogy te élsz
És ez így jó, ameddig ez neked jó:
Tarts ki mellette, de ez nekem nem megy
A has igent mondd a fejnek, de a fej nemet a hasnak,
És a kettő között állok én, a kettő között állok én
A has igent mondd a fejnek, de a fej nemet a hasnak,
Aztán megrázza magát.
És a kettő között állok én, a kettő között állok én
Mert én mindig keresek valamit, és mindig hiányolok valamit
Akkor is ha ez egyébként jó és működik
És látlak, és látom hogy csinálod
De én nem vagyok olyan amilyen Te.
Pillangók vannak a gyomromban és bolhák a nadrágomban
Nekem mindig van dolgom, mindig elfoglalt vagyok
De amikor elcsendesül körülöttem, akkor jön a rémkép elő
És mindig megkérdezem magam
Úgy ahogy te hiszel, úgy ahogy te élsz
És ez így jó, ameddig ez neked jó:
Tarts ki mellette, de ez nekem nem megy
A has igent mondd a fejnek, de a fej nemet a hasnak,
És a kettő között állok én, a kettő között állok én
A has igent mondd a fejnek, de a fej nemet a hasnak,
Aztán megrázza magát.
És a kettő között állok én, a kettő között állok én
És nem tudom...
Én nem tudom...
Mert én mindig keresek valamit, és mindig hiányolok valamit
Ez sosem elég és sosem kevés
Úgy ahogy te hiszel, úgy ahogy te élsz
A szívedre hallgatsz, ameddig csak lehet
ameddig csak lehet...
A has igent mondd a fejnek, de a fej nemet a hasnak,
És a kettő között állok én, a kettő között állok én
A has igent mondd a fejnek, de a fej nemet a hasnak,
Aztán megrázza magát.
És a kettő között állok én, a kettő között állok én
És nem tudom...
Én nem tudom...
Én nem maradok.