[I. A Sötétségtől eltelve mint Usher ]
Kioltott gyertyák sóhajtottak
ahogyan a Halál tovatűnt
miután a hideg könnyek címerét a Grófnőre adta
Tudatlan mint egy balsorsú Usher
A Báthory Házat sötét
gyász leple takarja
Bárcsak könnyezhettem volna
Őmellette gyászolva
Oly szorosan öleltem volna
mint egy vihartól partra vetett,
a Kytherion áradatába fulladt Afroditét
És megcsókoltam volna Őt,
mert csakis Ő ismertette
volna meg ajkaimmal
az árnybaborúlt tájak titkait
Ahol az élvezet testet öltött
és megbánás nélküli fájdalom
jött megfagyasztva a suttogássá
csendesített hangos élet lehelletét
A Sötétségtől eltelve
Magába szívva a tűnő holdfényt amely átosont
Ura kriptáján ki éberen aludt
A Sötétségtől eltelve
Az özvegyi fájdalom rívását lehellve a világba
Örjöngő végtelen éj hatotta át lelkét
[II. Egy Holló Gyilkosság Fúgája]
Most kioktató szürke egek
élet elleni bosszút lihegnek
Őrlő álkapcsok és Szapphó
könyörög a nemek mészárlásáért
A Nagyság Illúziója elítélte mert tárnáiban
átkos üvegbe pillantott csalódottan
rúnáktól és bűn-nővéri kultuszától körülvéve
Egy hóhér nemtörődömségével ostromolt szellem-világokat
Megkötözött arkangyalokig
A fénytől az éjig zuhant
Ledobatva a Földre ahol kezdőthet a kínzás...
De hamarosan
tarotja megmutatta hogy
korcs pletykák, rákként terjedve
megírják a számlát
és kioltják csillagait
bármíly sebzett is,
hogy jobbá tegyék a hideg vérfürdők
keserű igazságait
Ahogyan testek életre keltek
merev seregként
hogy kísértsék Őt
a sekéy sírokból amikbe vettettek
Mikor farkasok kikaparták
durván szőtt méheiket
Hol kemény fagyok küszködtek soká
hogy leleplezzék sebeiket
Lelkének legmélyéig üldözték
Fegyverként emelve mérgüket repültek
Mint egy fúgába írt holló-gyilkosság
És tudva hogy örömük
szétzúzná álmait
Megfeketült könyveket lapozott hogy kárhozatát elkerülje
s dühösen károgott kánonokat gyülekező elleneire
Hát eljött Halloween estje
s fogadta
mint Bellona a bálban
elleneit
Bukott nővéreit felhúzták
S kínzói
kereszttel mocskolták a járóköveket
menekülésre készített kocsijáig
De tudta hogy bátran át kell vészelnie az éjt
habár a félelem halálfejet vetített a Holdra
Mint egy fúgába írt holló-gyilkosság
Mert minden egyes maszkos égkő szem szörnyű célt sugallt
A szörnyülködés hideg tekintetté fagyasztotta a festett szemeket
És még a hatalmas tükrökben
játszó tánca is
mintha baljós jövőjét mutatta volna
Mintha a végzet lakomázott volna ott
[III. Szemek melyek látták az Tébolyt ]
Egy a hit szögeitől megfeszített korban
amikor Krisztus madárijesztői pusztították a vidéket,
egy obszidián koszorúba született gőgös grófnő
kihívta a mélységet jól tudva hogy kárhozni fog
Élete temetési menetként gyászról suttogott
Eltorzítva és vágyakozva, megszállva és transzban
azokkal akik megadták magukat a kegyetlenségnek
Saját tánca ritmusa alatt összetörve
Egy tüzes forgószél söpört át a rózsákon
melyeket a Grófnő fekete tüskéi tartottak karmaik között...
A Mennyeket követelte és hogy örökké
csikarja a fiatalság elixírjét az ártatlanból
Míg leszbikus fantáziái
extrémmé tágultak
Évtizedeken át elszabadultan
járt a vér selymes gyógyszeréért
De uralma gyorsan véget ért
mert a Sötét Istenek túl mélyen szunnyadtak
hogy meghallják könyörgését
Amikor rabtartóit megtámadták
ítéletekkel oly papoktóll
kik imakat dadognak
az éj közepén
gyűrt lepedőt szennyező szűzekért
És Ő büszkén állt
amikor bűneit kiteregették
jobbágy ajkaktól átkozva
Habár Ő érezte a tüzek bűzét
melyek lábakat nyaldostak,
fel, bűntársai megkínzott szemérméig
Így végződik hát ez a kicsavart történet
És habár megmentette a mágja marásától
nemesi vérvonala,
bűnei nem hoztak megváltást
Örökké elvágva a közeledő éjtől
hol csakis a lassú Halál hozhat röptöt
"A Szellemek mind elmenekültek az ítélet elől
Egyedül rohadok tébolyultan
Ahol az erdő suttog, az avar engem gyászol
A fenyőktől a sisakvirág koszorúkig
eme falakon túl
hol íly sivár börtönre ítéltek
Köröket róvok azzal az állati őrülettel
mit az ártatlan Hold küldött nekem sápadt gerendákon át
A Hold mely nem mond halotti beszédet,
így uralva minden Teremtést
Míg én megadom a halálnak ajkaim
egy lassú hideg csóknak, mely megtagadja az újjászületést
Habár még egy utolsó kívánságom megadatik a sorstól:
Szépségem látatlanul hervad el
Látatlanul a fekete szemektől melyek eljönnek
lelkemért hogy békébe vigyék vagy pokolra társaimhoz.