"Aki vadállatot csinál magából
Megszabadul az emberi lét fájdalmától"
Tüzes lángok vesznek körül, nem vesztem el a tudatom hogy maradjak
Meg próbáltam átvezetni az éjszakán,
A hőgutába kergető idő, a kopár üres táj
Nem látni erre oázist, a homok halhatatlan szavakat dalol nekem.
Nem segíthetsz ha tűzben égni kezdek (egyes egyedül)
Túl nagy a dózis és attrakcióba kezdek.
Az öntudatom magamra hagy (egyes egyedül)
Senki sem menthet meg és tudod hogy nem akarom a feltűnést.
Ahogy szokom az új látványt fáradhatatlan fények új magasságokba emelnek
Az ujjam a ravaszon készen állok fellobanni.
A holnapot lehet nem érem meg, de minden rendben van.
Mentális képzelgések követnek mutasd meg milyen szabadnak lenni.
Nem segíthetsz ha tűzben égni kezdek (egyes egyedül)
Túl nagy a dózis és attrakcióba kezdek.
Az öntudatom magamra hagy (egyes egyedül)
Senki sem menthet meg és tudod hogy nem akarom a feltűnést.
Sajnálom hogy nem vagy itt, de túl sokáig voltam épelméjű a látomásaim olyan homályosak.
Most tégy velem egy utazást de ne lepődj meg ha a dolgok nem azok aminek látszanak.
Tüzes lángok vesznek körül, nem vesztem el a tudatom hogy maradjak
Néha nem tudom miért inkább élünk mint halunk,
Az ég felé tekintünk válaszért az életünk értelmére.
Néhány megoldást találunk de sok elkerül minket.
Nem kell a feloldozásod mert, nem tudom jóvá tenni.
Vadállatot csinálok magamból, megszabadulok az emberi lét fájdalmától.
Nem segíthetsz ha tűzben égni kezdek (egyes egyedül)
Túl nagy a dózis és attrakcióba kezdek.
Az öntudatom magamra hagy (egyes egyedül)
Senki sem menthet meg és tudod hogy nem akarom a feltűnést.
Sajnálom hogy nem vagy itt, de túl sokáig voltam épelméjű a látomásaim olyan homályosak.
Most tégy velem egy utazást de ne lepődj meg ha a dolgok nem azok aminek látszanak.
Tudtam az elejétől
Ezek a jó ötletek lerohanják az agyadat.
Megrémülsz de, követsz engem
Túl bizarr vagyok hogy éljek de túl értékes hogy meghaljak