"Aki vadállatot csinál magából megszabadul az emberi lét fájdalmától."
Tüzes lángok között is maradni akarok.
Megpróbáltam végigvezetni az egész éjszakát,
Kánikula és a láthatáron kopár üresség.
Nem látni oázist, a homok halhatatlan szavakat dalol.
Nem tudsz segíteni amikor égni kezdek (teljesen egyedül)?
Túl nagy az adag és lassan vonzódni kezdek.
Az önbizalmam egyedül hagy (teljesen egyedül).
Senki nem menthet meg és tudod, hogy nem akarom a figyelmet.
Ahogy megszokom az új láthatárt, a ritkán tompuló fények
új magaslatokat nyitnak meg előttem.
A kezem a ravaszon és készen állok elsütni.
Lehet, hogy holnap sem sikerül, de attól még minden rendben van.
Képzelgések követnek, mutasd meg, milyen érzés szabadnak lenni.
Nem tudsz segíteni amikor égni kezdek (teljesen egyedül)?
Túl sok az adag és lassan figyelni kezdek.
Az önbizalmam egyedül hagy (teljesen egyedül).
Senki nem menthet meg, és tudod, hogy nem akarom a figyelmet.
Sajnálom, hogy nem vagy itt, sokáig józan voltam, a látásom sem tiszta.
Tégy velem egy utazást, de ne lepődj meg, ha a dolgok nem azok, aminek tűnnek.
Tüzes lángok között is maradni akarok.
Ezek a szemek nem látják majd ugyanazt, hogyha ma bekattanok.
Néha nem is tudom, miért kell élnünk egyáltalán,
az eget pásztázva keressük a választ az értelmére.
Néhány megoldásra rájövünk, de a legtöbbet megkerüljük.
Nem akarok felmentés lenni számodra, mert nem tudnám jól csinálni.
Vadállatot csinálok magamból, és megszabadulok az emberi lét fájdalmaitól.
Tudsz segíteni amikor égni kezdek (teljesen egyedül)?
Túl sok az adag és lassan figyelni kezdek.
Az önbizalmam egyedül hagy (teljesen egyedül).
Senki nem menthet meg és tudod, hogy nem akarom a figyelmet.
Sajnálom, hogy nem vagy itt, sokáig józan voltam, a látásom sem tiszta.
Tégy velem egy utazást, de ne lepődj meg, ha a dolgok nem olyanok, amilyennek tűnnek.
Az elejétől kezdve ismerem: ezek a jó ötletek szétszaggatják majd az agyad.
Megrémültem, de te, te követhetsz engem. Túl bizarr vagyok élőnek, de túl kivételes a halálhoz.