És már megint mezítláb
ülök a zongoránál.
Szerelmes dalokról álmodozom
És közben rólad éneklek.
Te és én,
Csodálatosak voltunk;
Nem csak nekem,
Azoknak is, akiket zavart,
Ha éjszakánként hallottak minket.
Veled együtt magányosan ücsörögtem és hallgattam.
A legjobban a közös magányos fekvésekre emlékszem.
Minden reggel, utána nálad -
De meztelenül az ágyban, én mezítláb a zongoránál.
És már megint mezítláb
ülök a zongoránál.
Szerelmes dalokról álmodozom
És közben rólad éneklek.
És te és én -
Ez így nem ment.
Te mindent tudni akartál,
És ez arra késztetett -
Tulajdonképpen téged, nem maradtál tovább,
nálam,
És így ülök, azért, hogy szeressek,
Inkább mezítláb a Zongoránál.
És már megint mezítláb
ülök a zongoránál.
Szerelmes dalokról álmodozom
És közben rólad éneklek.
Te és én,
Mi túl keveset voltunk.
És már megint mezítláb
ülök a zongoránál.
És közben rólad álmodom,
Közben rólad álmodom,
Közben rólad álmodom,
És közben rólad álmodom,