Emlékszel még Barbara?
Szakadt, csak szakadt az eső Brest fölött aznap.
És te vidáman lépdeltél
Viruló arcodon ragyogás
Az eső alatt.
Emlékszel még Barbara?
Szakadt az eső Brest fölött
Szemben jöttél a rue de Siamon
Nevetett rám szemed
És én visszamosolyogtam
Emlékezz csak, Barbara
Te kit soha sem láttalak
Te ki nem is ismertél engem
Emlékezz csak
Emlékezz csak erre a napra
Ne felejtsd,
Egy férfi állt ott egy ház kapujában
És a te neved kiáltotta
Barbara
És te futottal felé az esőben
Viruló arcodon ragyogás
És karjaiba zárt
Emlékszel még, Barbara?
Ne haragudj, hogy tegezlek
(Akit szeretek, azt tegezni szoktam
Még akkor is, ha csak egyszer láttam...
Azokat is, akik szeretik egymást,
Még ha nem is ismerem őket)
Emlékezz csak, Barbara
Ne felejtsd soha
Ez a boldog, kitartó eső
Boldogságtól fénylő arcodon
Ebben a boldog városban
Esett, csak esett a tengerre
A kikötőre, a hadihajókra,
Ouessant szigetére
Ó, Barbara
Milyen kegyetlen is ez a háború
Mi lett veled azóta
Ebben a vasesőben,
a vér acéltüzében
És ki téged karjaiba szorított
Szerelmesen
Meghalt, vagy él-e meg vajon?
Ó, Barbara
Szakad az eső Brest fölött
Úgy, mint akkor
És mégsem úgy és minden szertefoszlott
Ez a gyászos, pokoli, sivár eső
Még csak nem is
A vér acélvihara
Egyszerűen csak felhők és felhők
Melyek szétfoszlanak, mint a kutyák
Eltűnnek a bresti dagállyal
Messzire mennek oszolva
Messzire, nagyon messzire Bresttől
Belőlük már semmi sem marad.