Gyerünk! De a hazugság hazugság marad.
De csak szeress, vagy legközelebb, ha rám lelsz, elfutok,
Ki esett beléd? A világ lesüllyed, de én érvényesülök.
Már azt hiszed, elmúlik, de ne is kérdezd, hogy
Ki hagyott hátra, az élet túl nehéz neked, túl kemény, eléget.
Szerelmes voltál, ne félj, elmúlik.
Eltűnik a seb, a sérülés.
Csak gondolkodom, nézem, ahogy a világ forog,
Tetszik ahogy a tűz kitör belőlem.
Adj egy saz-t, játszok rajta, majd eldobom,
Adj egy nyári napot, hogy felmelegítsen,
Szeretnék, oh szeretnék meghalni, szerelmem,
Szeretném, ha dühöm tüze kitörne.
De akkor egyszer csak hagyod majd magad megtéveszteni,
Mert ha boldog lennél, nem néznél ki ily szomorúnak,
Azt hiszed vége, és a világ megáll?
Azt hiszed ez hazugság, hát ilyen a szerelem.