Miközben a tengert nézem
a gondolataim egy másik helyen járnak.
Amikor ott még hittem
a mesékben,
mindig felemelt fejjel a felhőkben.
Álmok és kívánságok,
valóra váltak
a fantázia könyvében.
Az életem időszaka volt,
amelyben nem volt szomorúság.
Most, az aggódás ideje ez,
érzem többé nem tud ámítani minket.
Habár minden megmaradt egy kicsit ártatlannak,
Belül még van remény.
Hogy akarom folytatni
mindig ezt kérdezem,mert
A magam módján festem meg a világot ,körülöttem.
mint egy kisfiú az időben
aki sosem veszíti el
a kíváncsiságát.
A megérzésem arra késztet,
hogy elmenjek innen.
Egy kisfiú az időben,
nem adja fel
keresi a boldogságot.
Belélegezve a sós levegőt,
társam lesz a magány.
Ez a hely nekem
varázslatosnak tűnt, az emlékeimben
amikor kicsi voltam.
Keresem a választ,
ami nincs és nem tudom
mi a különbség.
Várjak vagy menjek el innen.
A magam módján festem meg a világot ,magam körül.
mint egy kisfiú az időben
aki sosem veszíti el
a kíváncsiságát.
A megérzésem arra késztet,hogy
megváltoztassam a valóságot.
Egy kisfiú az időben,
aki nem adja fel
és keresi a boldogságot.
Örökre láthatatlan
és igaz.
Ez a részem meg fog maradni.
A magam módján festem meg a világot ,körülöttem
mint egy kisfiú az időben
aki sosem veszíti el
a kíváncsiságát.
Egy kisfiú az időben,
nem adja fel
keresi a boldogságot.