Baktatsz lefelé a Baker Utcán
Szédült fejjel és elnehezült lábbal
Nos egy újabb őrült nap, átpiázgatod az éjszakát
És mindenről megfeledkezel.
Ettől a város sivatagtól fázni kezdesz
Annyian laknak benne de nincs lelke
Sok időbe telt mire rájöttél, hogy téves voltál
Mikor úgy láttad mindent ez tartogat.
Volt hogy nagyon könnyűnek gondoltad,
Volt hogy nagyon könnyűnek mondtad
De próbálkozol, most már próbálkozol.
Még egy év és aztán boldog leszel
Csak még egy év és utána boldog leszel
De sírdogálsz, most már sírdogálsz.
Az utca végén ahol lakik pislákol a fény
Nyitja az ajtót, azzal a bizonyos arckifejezéssel
És kérdi hol jártál, te elmondod kikkel futottál össze
És mindenféléről beszélgettek.
Van ez az álma hogy vesz egy telket
Abbahagyja a piázást és a futókalandokat
Majd megállapodik, egy csendes kis városban
És mindenről megfeledkezik.
De te tudod hogy folyton csak költözni fog
Tudod hogy nem áll le a költözéssel
Mert izgő-mozgó, ő ilyen örökmozgó.
Mire felébredsz már új nap virradt
Süt a nap, ez egy új reggel
De te indulsz, hazamész.