Sajnálkozni sem volt idő
Máris a farkán ült a nő
Biztos téttel játszik ő
Én meg felemelt fővel
Könnytelenül erőtlen
Magam vagyok s ő a nővel
Járt útra visszatértél
Amit elhagyni véltél
De a múltunk még él
S én most baljós útra lépek
Megemelem a tétet
Elmém az őrületé lett
Csak a szavaink búcsúzkodtak
Meghaltam százszor is
Te visszamész hozzá
Én pedig magunkhoz visszatérek
Nagyon szeretlek
De ez nem elégít ki
Te fújatni szeretsz én szívni
Olyan mint egy cső az élet
Kicsi vagyok keveset érek
Dőlök belső falak göngyölegének
Csak a szavaink búcsúzkodtak
Meghaltam százszor is
Te visszamész hozzá
S az én elmém az őrületé lett