Nem hagyott időt a sajnálkozásra
Nedvesen tartotta a farkát
A régi jól bevált helyen
Én és az én büszkeségem
És a felszáradt könnyeim
Folytatjuk a pasim nélkül
Visszamentél ahhoz, amiről tudtad,
Hogy oly messze van, mindattól amin mi keresztül mentünk
És én ezen a macerás ösvényen lépdelek
Az esélyei megnőttek, hogy
Újra feketét öltök
Csak szavakban mondtunk búcsút egymásnak
Már százszor is meghaltam
Te visszatérsz hozzá
Én pedig visszatérek...
Visszatérek hozzánk
Nagyon szeretlek
Mindez nem elég
Te szereted ha szívják, én szeretem a füstöt fújni
Olyan az élet mint egy cső
És én egy aprópénz vagyok, ami felfelé gurul a falon belül
Csak szavakban mondtunk búcsút egymásnak
Már százszor is meghaltam
Te visszatérsz hozzá
Miközben én pedig visszatérek...
Csak szavakban mondtunk búcsút egymásnak
Már százszor is meghaltam
Te visszatérsz hozzá
És én pedig visszatérek...
A Feketéhez, feketéhez, feketéhez, feketéhez,
Feketéhez, feketéhez, feketéhez,
Visszatérek...
Visszatérek...
Csak szavakban mondtunk búcsút egymásnak
Már százszor is meghaltam
Te visszatérsz hozzá
És én pedig visszatérek...
Csak szavakban mondtunk búcsút egymásnak
Már százszor is meghaltam
Te visszatérsz hozzá
És én pedig újra feketét öltök