Tudom hogy az idő megszámlálta a napjaim
És elfogadok mindent amit mondassz
De nevetve vezetek haza, nézz csak rám
A vérosom falai, omladoznak már
És a füleimmel hallom a hívásait a meg nem született fiaimnak
És tudom hogy a döntéseik színesítik meg mindazt amit teszek
De elmagyarázok mindent az őr fiának,
Soha nem éltem szebb évet mint amit szeretetben tölöttem
Mert ismerem a gyengeségem ismerem a hangom,
Szóval a kegyelemben és a választásban hiszek
És tudom hogy a szívem talán komédia
De én maszk nélkül születek meg
(hú!)
Mint a város ami táplálta a kapzsiságom és büszkeségem,
Kitárom karjaim az ég felé
Sírok Bábel! Bábel!
Nézz csak rám
A városom falai
Omladoznak már
Azt kérded hol állunk
A szelekben amik süvöltenek,
Csak annyit látunk hogy belecsúszunk a felhőkbe
Szóval mássz le a hegyedről
És állj oda ahol voltunk,
Tudod hogy a lélegzetünk gyenge és a testünk vékony
Odanyomom az orrom az üveghez a szíved körül
Tudnom kellett volna hogy gyenge voltam a kezdettől fogva
Felépíted a falaid és én vért fogok izzadni
Hogy ledöntsem, ledöntsem őket
És le fogom, ledöntöm őket
Mert ismerem a gyengeségem ismerem a hangom,
De énl a kegyelemben és a választásban hiszek
És tudom hogy a szívem talán komédia
De én maszk nélkül születek meg