Mert tudom, hogy akkor meg lettek számolva a hátralévő napjaim
Minden mellett el fogok menni amit mondasz
De haza fogok jönni nevetve, nézz rám most
A kisvárosom falai, mind lehullottak
És a füleim hallják ahogy a születendő fiaim hívnak
És tudom hogy az ő választásaik mind kiszínezik azt, amit én tettem.
De én meg fogok magyarázni mindent az őr fiának
Sosem éltem egy évet, jobb azt szerelemben tölteni
Mert ismerem a gyengeségem, ismerem a hangom
Szóval most higgy az imában és abban, hogy van választásunk
És tudom, hogy valószínűleg a szívem egy viccnek tűnik
De én álarc nélkül fogok megszületni.
(Woo!)
Mint ahogy a város táplálta a kapzsiságom és a büszkeségem
Kinyújtom a kezeimet az égre
Én sírok Bábel! Bábel!
Nézz rám most
Miután a kisvárosom falai
Mind leomlottak
Te megkérded, hogy hol fogunk állni
Az üvöltő szélben
Ahogy minden amit látunk fel fog menni a felhők közé
Szóval gyere le a hegyről
És állj oda ahol voltunk
Tudod, hogy a légzésünk gyenge és a testünk vékony
Nyomd oda az orrom az üveghez ami a szíved körül van
Tudnom kellett volna, hogy a kezdetektől fogva gyengébb voltam
Te fel fogod építeni a falaidat és én eljátszom a vérző részem
Széttépni, tépd le őket
Nos Én el fogom tépni, le fogom tépni.
Mert ismerem a gyengeségem és a hangom.
De hiszek az imában és, hogy van választásunk
és tudom hogy valószínűleg a szívem egy viccnek tűnik
De én álarc nélkül fogok megszületni.